Próbálunk higgadt fejjel gyorselemezni, valószínűleg eredménytelenül, buzog bennünk a buzuki hangja, és ha sikerült volna egy görög közösségből közvetíteni, akkor hatványozottan élvezhetőbb beszámolóval jelentkeznénk.

Balsors akit régen tép jellegű előzmények után lépett pályára az Ethniki, és nagyjából ott folytatta, ahol az eddigi szereplését abbahagyta. Éppen csak megszáradt a festék a zöld sasokon, mire a 16. percben Corvaszban felsejlett egy szürke mackóalsó rémképe, majd azon nyomban árnyékra is vetődött - gól. Hozz reánk víg esztendőt gondolta volt ekkor a bús görögmagyar lélek, fejben egymillió Mészöly Gézaként Kálmánként büdösúristeneztünk, nem tagadjuk, temettük a csapatot. Szidtuk egy kicsit Rehaklest, aki a jelek szerint rögeszmésen a régi gárdával próbálkozott, keverve, de az Ouzo-Metaxa faktor nem volt meggyőző.

 

 

A 32. perc kiállítása azonban új fordulatot adott a mérkőzésnek, így írná bármelyik sportújságíró is, mi sem vitatkozunk. Szerencse ide - szerencse oda (szerintünk megadható volt a piros, mert a mozdulat látványosan tapló volt, a színészkedést azonban mélyen elítéljük...) a Kalózhajó ezután a momentum után futott ki a tengerre isten igazából. (giccses képzavar off)

A görög válogatott elkezdett végre úgy játszani, hogy látszott, akár meg is szerezhetik a győzelmet (azért írjuk így, mert valljuk be az eddigi mérkőzéseken semmi jel nem mutatott erre...). Akárhogy is tíz ember ellen, de a játékosok elkezdtek hinni magukban, nyomás alatt tartották a nigériai kaput, majd a 44. percben megszületett az egyenlítő gól. Megpattant, leszarjuk, bement. Lapozzunk.

 

A második félidő úgy folytatódott, ahogy az első befejeződött, mondá a nagy mérkőzésösszefolgaló közhelyszótár, nagy görög nyomás, majd majdnem törvényszerű nigériai egyenlítés, végül a 71. percben egy előre megjósolt kapusbaki betett a szárnyaszegett sasoknak.

 A maradék 20 percben voltak még lehetőségek kihasználatlanul, mindez nem is annyira érdekes. A legfontosabb az, hogy a görög válogatott megszerezte az első győzelmét a VB-k történetében. Nem számít hogyan, a lényeg, hogy egy kőszikla (mit kőszikla, Tajgetosz) gördült le a játékosok hátáról.

Elégedettek továbbra sem lehetünk, mert a játék képe helyenként ismét borzasztó volt. Rehhagelt továbbra sem értjük, miért nem bízik a kevésbé rutinos és fiatalabb játékosokban. Ami viszont a pozitívum, hogy talán ez a győzelem visszaadta a csapat hitét, azt a hitet, amivel bármeddig el tud masírozni.

Amit a hátralevő mérkőzésen várunk: félelmet nem ismerő játékot, megalkuvás nélküli taktikus küzdelmet úgy, ahogy az észak-koreai csapat is megmutatta a brazilok ellen.

Ezek után már csak a telhetetlenség szólhat belőlünk: Reszkess Argentína.

Összefoglaló:

 

6 komment

Címkék: vb győzelem nigéria rehhagel buzuki

A bejegyzés trackback címe:

https://rehakles.blog.hu/api/trackback/id/tr332089672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DC42 · http://barcelonaban.blog.hu/ 2010.06.17. 20:44:13

Jó, izgalmas meccsen nyertek a görögök. Dél-Korea gratulál.

Irapuatótól Szuezig 2010.06.17. 21:35:44

korrekt értékelés. ez így történt.

nannov 2010.06.18. 00:07:17

Bocs, hogy kötözködöm (vagy ha félreértem), de én Mészöly Gézát még soha nem hallottam büdösúristenezni. Kálmánt már igen...

Dr.Traktor 2010.06.18. 07:21:07

pedig úgy szurkoltam hogy már most essen ki ez az antifocit játszó team de hiába, most az egyszer még kisegítette őket az olimposz.

a büdösúristenit...

Még_mit_nem! 2010.06.18. 08:33:40

Csak kár, hogy az uccsó körben semmire se mentek Argentínával, míg a koreaiak egy rakkolós meccsen játszanak egy döntetlen a zöldekkel így kiejtve titeket is...najó, csak vicceltem...mégse kár.
süti beállítások módosítása