Valójában a Dél-Korea elleni meccsen dőlt el az egész. Az ott mutatott játék, valamint a kétgólos vereség miatt megérdemelt a kiesés, minden más csak magyarázkodás. Összefoglalunk.

Felhozhatnánk a szabálytalan első gólt, az argentinok mészárlását, és egyéb vélt- vagy valós sérelmeket, de nem tesszük. Ostorozhatnánk a taktikát, dícsérhetnénk Corvaszt, aki nélkül négy gól alatt nem ússza meg a csapat, de nem tesszük. Illetve mégis idebiggyesztenénk egy halk megjegyzést a felállással kapcsolatban. A görög válogatott képességeihez mérten a legjobb formációban lépett pályára, és aki látott legalább egy meccset is az ethnikitől, tudhatja, hogy hiú ábránd elvárni a rövidpasszos labdafényezést. A VB során először az argentinok ellen volt elfogadható a játék, küzdve, jól védekezve (Messi nem véletlenül játszott úgy, ahogy, csókolom) és pont annyi kontrával, ami egy jó formában játszó Szamarasszal eredményes is lehetett volna.

 Azonban így is vállalható a vereség, mert a koreai meccsel ellentétben érezni lehetett az Akaratot,  ami ha jelen van az első mérkőzésen, akkor akár másképp is alakulhatott volna ez a világbajnokság. Nem így történt, és emiatt lehet némi hiányérzetünk. (ellentétben a népes ellenszurkolótáborunkkal) Azonban nem bírjuk ki, hogy ne bukjon ki belőlünk az tízmillió szövkap: vajon mi is szidnánk-é egy ilyen meccs után az aranylábú fiainkat? Ja hogy esélye sem volt a magyar válogatottnak kijutni immáron az n+1-ik nemzetközi tornára? Elégtelen, leülhet.

A végére idebiggyesztjük a száraz tényeket: a görög válogatott két vereséggel, egy győzelemel, 3 szerzett ponttal, -3-as gólkülönbséggel harmadik lett a B csoportban. Ez pontosan 3 ponttal és egy győzelemmel jobb eredmény, mint a legutóbbi VB szereplés végeredménye.

Valószínűleg ez volt Rehhagel utolsó meccse a válogatott padján és nem kell ahhoz Teiresziaszi jóstehetség, hogy kijelentsük, óriási űrt hagy maga után. Innen kívánunk neki sok sikert és üzenjük, hogy nálunk nemsokára lesz üresedés.