Szomorúan fogadtuk a hírt, bár nagyon nem lepődtünk meg, hogy blognévadónk, Rehakles (Otto Rehhagel) nem kíván többé görög szövetségi kapitány lenni.

A csúcson a legjobb abbahagyni, citáljuk mi is a közhelyet, de esetében ez, hiába lett bérelt helye az Olümposzon, éppen most nem mondható el.

Mindenesetre történelmet írt az etnikivel, és gyanítható, a kiesés ellenére is szeretet övezi majd a mestert, ha lemegy szuper suhogós mackójában bármelyik tengerparti strandra, élvezni a nyugdíjas éveket. Ugyan sehol egy ősz hajszál, de Rehakles immár 71 éves, ezzel a legidősebb szöv. kap. is a vébék történetében. Hasonló korú németek inkább Hévízen áztatják reszketeg testüket a termálban, Rehakles meg csak állt rendületlen, mint egy Pheidiász szobor az őrjítő vuvuzela zajban, és talán épp e helyi hangorkán miatt, nem láthattuk-hallhattuk a 2004-ben mindenki által megismert kisujj füttyöt. Most már nem is fogjuk, mert a hármas sípszó neki is szólt az argentín meccsen.

Rehhaggel kilenc évvel ezelőtt vette át a görög csapat irányítását, és a laza, mediterrán bandát vaskézzel nevelte át egy tökéletesen működő taktikai gépezetté. Munkája a 2004-es EB-re érett be, ahol bomba meglepetésként a dobogó tetejére masírozott a csapattal. Rehhagel ekkor lett eposzi hős, a görögök legszívesebben mindjárt Zeusz helyére ültették volna, ezt valamiért nem sikerült véghezvinni. Cserébe azért Az Év Görögjévé avatták, előtte soha nem kapta meg külföldiként senki ezt a címet.

Az Európa-bajnokságot megnyerő görögök nem túl látványos, ám rendkívül hatékony taktikájukkal leradírozták az ellenfeleiket. Ezzel persze rengeteg gyűlöletet vontak magukra az úgynevezett látványos foci elkötelezettjei köréből. (Lásd korábbi bejegyzéseink kommentjeit!). Véleményünk szerint a győzelmeket nem kell magyarázni, és sok pénzt tennénk rá, hogy a vébé kieséses szakaszában a labdazsonglőrök is a bunkerfociba és a 11-esekbe menekülnek. Jegyezzük meg:  a görögök 2004-es EB-n büntetők nélkül jutottak a csúcsra, és ez mindenképpen becsülendő.

Igaz, később már nem tudott sehogyan sem összeállni a falanx, az előző vébére így aztán ki sem jutottak. A 2008-as EB-n pedig sima három zakó a csoportban. Rehhagel azonban maradt, edzői kvalitásait senki nem vonta kétségbe, mindenki bízott a következő nagy dobásban. A csapat persze már sohasem lett olyan jó, mint a portugál EB-n. Páran kiöregedtek az amúgy éltes csapatból, és az a csúcsforma sem jött ki többé sok játékoson. Azt pedig be kell ismerni, hogy nincs igazán húzónév az ethnikiben, csak másodvonalas sztárok. Talán az az egy róható fel Rehaklesnek, hogy nem annyira forszírozta az új játékosok beépítését, és a csapat váza, lassan csontvázzá vált a öregek miatt.

A mostani VB-re a pótselejtezőn harcolta ki a részvételt Görögország Ukrajna 1-0-ás legyőzésével. S ugyan sokan mondták, hogy nincs helye igazán ennek a görög csapatnak a vébén, már magát a kijutást is tisztes eredményként kell értékelni. (Tetszettek volna nem 32-es táblát csinálni, s akkor otthon marad a resztli!)

Az ethniki dacára a kiesésnek, még így is történelmet írt. Megszerezte első gólját, góljait a vébék történetében, és egy győztes meccset is beírhatunk a statisztikába. Az első meccs bágyadt, szánalmas gurigázása után jó volt látni a harcosabb görög csapatot a másik két fordulóban. Ezt a tüzet pedig Rehakles szította, igaz ha ez nem párosul szorgos támadójátékkal mit sem ér. Ki is estünk.

Mi azért megemeljük a kalapunk Rehakles előtt, és próbálunk úgy táncolni fütyülni, ahogy ő fütyül.