Megismétlődhet-e a 2004-es görög csoda? Ez számunkra nem kérdés. Mert ugye kik jöhenek szóba? Kiöregedett macskazabálók, elbizakodott spanyolok, műbrazilok, tehetségtelen lúzer angolok, egy kreténnel megáldott fránciák, meg a fritzek? Ez valami vicc? Alant bebizonyítjuk (a nemzetközi tudomány segítségével) hogy miért is lesz Görögország világbajnok.
A görög válogatott érte el minden valószínűség szerint a legmegdöbbentőbb eredményt a nemzetközi futballtörténelemben. Bár voltak egyszeri, meglepő győzelmek amelyek a körülmények miatt különösnek számítottak pl. USA-Anglia 1-0 1950-ben valamint Szenegál 1-0-ás győzelme Franciaország felett. Iyen azonban sokszor előfordulhat, meglepő eredmények mindig lesznek: a fociban aránylag kevés gól születik (pl. a kézilabdához képest) így egy csapat labdatartása, fölénye nem feltétlenül egyenlő a gólszerzéssel.
Azonban soha egyetlen, ennyire esélytelennek tartott csapat nem nyert eleddig jelentős nemzetközi kupát. 250/1 oddsszal valamint a nemzetközi tornákon nyeretlen görögök 2004-es EB menetelése és végső győzelme egyértelműen az évtized egyik legnagyobb taktikai teljesítménye.
Érdekes módon csak azután emlékezünk úgy a játékukra, hogy egy védekező, fociromboló, kiábrándító vacak, miután ténylegesen felmerült a lehetősége annak, hogy megnyerik az egész tornát. A nyitómérkőzésen, amikor is megverték Portugáliát, gyakorlatilag mindenki csak dicsérte a görög válogatottat. Gyors passzok, többnyire támadó szellemű, és megnyerő játék, az első felhangok hasonlóak voltak Szenegál két évvel ezelőtti győzelméhez: remek rajtja egy remek tornának.
El kell ismerni (de mi sosem fogjuk - a szerk.), hogy Görögország nem játszott szemet gyönyörködtetően az egyenes kieséses szakaszban. Mindennek ellenére csak csodálni lehet hogy milyen hatásos volt a taktikájuk:
Negyeddöntő Franciaország (a címvédők) ellen - 1-0-ás győzelem, fejesgól egy jobboldali beadásból
Elődöntő Csehország ellenében (a legjobb csapat a tornán) - 1-0-ás győzelem, fejesgól egy jobboldali szögletet követően
Döntő Portugália ellen (a házigazdák) - 1-0-ás győzelem, fejesgól egy jobboldali szöglet után
Megverni a címvédőt, a legjobb csapatot valamint a házigazdát a legfontosabb mérkőzéseken - ugyanazzal az eredménnyel, és gólokat szerezni gyakorlatilag ugyanabban a helyzetben - nem lehet a véletlen műve. A jelenség óriási taktikai tudásra valamint gondosan, a mérkőzésre szabott taktikai hadrendre utal.
Idézzük fel 2001 október 6-át. A 93. percben az Old Traffordon David Beckham egy óriási szabadrúgással biztosította be Anglia részvételét a VB-n a németek kárára. Az emlékezetekben a mérkőzés úgy élhet, hogy Anglia "görögöt" játszott, és valójában az angol csapat csak szenvedett a pályán, nem tudott egy épkézláb helyzetet kialakítani, és alárendelt szerepet játszott mindvégig.
Arra viszont már nem emlékszünk, hogy ez volt Otto Rehhagel első mérkőzése a görög válogatott kispadján. Bár voltak kezdeti problémák, a mérkőzés megmutatta, hogy Rehhagelnek volt egy elképzelése arról, hogyan tudja Görögország megverni az erősebb ellenfeleket egy szigorú embervédekezéses rendszerben. Bár a véderedmény döntetlen lett, az akkor borzalmas állapotban lévő görög csapatnak ez felért egy győzelemmel.
A merevnek és unalmasnak tűnő görög felállás valójában brilliánsan alkalmazkodott az ellenfél különböző taktikáihoz - az egyetlen állandó jellemző az volt, hogy mindig volt egy extra ember a védelemben. Franciaország ellen nem lehett eldönteni hogy három vagy négy védős rendszerben álltak-e fel. A franciák két támadót játszattak, amire a görögök válasza két emberfogó és egy söprögető volt. Trezeguet középen Kapszisz felügyelete mellett játszott, míg Henry baloldalra próbált kihúzódni, azonban a jobbhátvéd Szeitaridisz piócaként ragadt rá mindvégig. A balbekk Fisszasz szabadon merészkedhetett előre, míg a jobbszélt Zagorakisz töltötte be. A másnapi újságokban a felállást hol három, hol négy védősként tüntették fel - de bizonyos értelemben ez volt a lényeg. A görög rendszer szigorú emberfogást alkalmazott, ami a francia játéksok mozgását követte. Mivel a franciák formációja féloldalas volt - eképpen a görögöké is azzá vált. Mindezek alatt négy, viszonylag belső középpályással korlátozták a franciákat a labdatartásban. Az alakzat hét védőjátékost alkalmazott hatékonyan, azonban Fisszasz és Zagorakisz előrefutásaival alakították ki a lenagyobb góhelyzeteket, ami azt jelentette, hogy öt emberrel támadtak, és nem jelentett meglepetést, hogy Zagorakisz keresztlabdájából született a mérkőzés egyetlen gólja.
Hasonló felállásban léptek pályára a szintén két támadót szerepeltető csehek ellen is. Annak ellenére, hogy a mérkőzés elejétől kezdve a csehek voltak fölényben, és támadtak túlnyomórészt, ugyanazt az eredmény született, hasonló módon - Dellasz ezüst (fejes)gólja továbbjutást ért.
A portugálok elleni döntőben egy teljesen különböző taktikával találták szembe magukat. A 4-2-3-1 Pauletával, mint egyetlen támadóval a görögök három védős védelmében egy belső védő feleslegessé vált volna, míg középpályán vagy a széleken nem marad volna ember, teret adva ezzel a portugál szélsővédők előretörésének. Így Rehhagel egy sokkal hagyományosabb, négyvédős védelemre váltott, megőrizve az extra embert a hátsó alakzatban. A szélső védők Figot és Ronaldót gyakorlatilag teljes pályán levédekezték. Középpályán három portugál három göröggel állt szemben Baszinasszal és Kacuranisszal "mélységben" míg Zagorakisz volt a támadóféleség - azonban a görögök játékából ezúttal hiányzott "minőség", az eltiltott Karagunisz, így nyílt támadással nemigazán riogatták a portugál kaput. Kicsivel előrébb Vrizasz volt az egyetlen csatár, aki megtartotta a labdát - két játékos szolgálta ki: Giannakopoulos, aki nem feltétlenül a szélsőjátékosok gyöngye, a veszedelmes jobboldali portugál védőt, Miguelt szorította vissza. A másik szélső védő, Nuno Valente nem hordozott annyi veszélyt, így Charisteas (aki inkább támadó) feladata volt kihúzódni erre az oldalra, azonban amint Görögország labdát szerzett azonnal behúzódott a támadó pozícióba, míg a jobboldali támadáshoz Seitaridis lépett fel.
Vajon megismételhetik-e mégegyszer a bravúrt? - merült fel a kérdés a döntő előtt. Természetesen meg. Hariszteasz volt ismét a hős, a portugálok pedig teljesen tanácstalannak tűntek a görög védelemmel szemben. Az utolsó 15 percre Jannakopuloszt Veniditisz váltotta, egy baloldali védő - így Görögország nyolc védővel szállta meg a 16-os előterét. Scolari, a portugál kapitány nem próbálta meg megbontani a görög védelmet egy extra támadóval: rakaszkodva az eredeti egycsatáros elképzeléséhez Pauleta helyére Nuno Gomest cserélte be.
Nem sok csapat képes váltani egy három és egy négyvédős rendszer között ilyen könnyedén, és a legtöbb edző a "nyertes csapaton ne változtass" elvhez ragaszkodott volna Franciaország és a csehek legyőzése után. Azonban meg lehet változtatni a nyertes csapatot, ha a körülmények azt megkívánják, így Rehhagel úgy vélte, hogy mint esélytelenebb fél hagynia kell, hogy Görögoszág felállását az aktuális ellenfél diktálja.
Rehhagel a taktikai felkészítés két fontos összetevőjéhez ragaszkodott:
Először is csapatának erényeit igyekezte kihasználni. Kemény, megbízható védői és robotoló középpályásai voltak, akik nem sok támadóképességgel voltak megáldva. A nyíltsisakos játék öngyilkosság lett volna ebben az esetben. Ehelyett keményen védekeztek, gyors ellentámadásokat vezettek - és a pontrugásokat a végletekig megszervezték.
Másodsorban úgy változtatta a csapatát, hogy az ellenfelek erényeit lenullázza, és hogy semlegesítse a legveszélyesebb fegyverüket. A franciák és csehek ellen alkalmazott rendszer nem működhetett volna a portugálok ellen és viszont.
Rehhagel maximálisan kihozta a görög válogatottban rejlő lehetőségeket, és semlegesítette az ellenfele erejét amivel a legnagyobb meglepetést okozta a nemzetközi futballban.
(forrás:http://www.zonalmarking.net )
Utolsó kommentek