Ha azt mondjuk, hogy a görög sajtó nem volt teljesen elégedett a tegnapelőtti játékkal, akkor finomak és nőiesek voltunk. Úgy tűnik, hogy megrepedezett a talapzat Rehakles szobra alatt.

Bűncselekmény, szégyen, fájdalom, csakhogy egy pár jelzőt említsünk a riportokból - teljes felháborodás, és némileg jogos letargia uralja jelenleg az ethniki iránti közhangulatot. Természetesen máris felmerült a '94-es leszereplés - a csapat jelenlegi állapotát elnézve igen valószínű - megismétlődése.

 A játék nem volt szemet gyönyörködtető, de legalább eredménytelen. A hétköznapi szurkoló akár még ezt is megemésztené, ha legalább küzdelmet látna a pályán. Sajnos ez is hiányzott, így a szar játék/belefosok hozzáállás kombó jogosan verte ki a biztosítékot  a sajtónál is. Bűnbakként egyre inkább Rehhagelt kiáltják ki: szép volt jó, volt, de ideje  volna már valakit keresni a helyére - erre sürgetik a szövetséget.

Az egyik újság egyenesen odáig megy, hogy válogatott azonnali hazatérését javasolja. Mindeközben Rehhagel arra panaszkodik, hogy a játékosok nem tartották be a taktikai utasításokat - és valóban: bármelyik csapatrészt vesszük górcső alá, talán Gekasz kivételével mindenki kritikán alul teljesített. Rehhagel a védelem összhangját hiányolta nyilatkozatában, miszerint: "Amikor 18 játékos tartózkodik a büntetőterületen belül, akkor egy erősen belőtt labda bármikor meglepetést okozhat - főleg, ha a védő nem fejeli el megfelelőképpen" Ez így utólag pont úgy hangzik, mint az első gól előtti mizéria- gratulálunk...

A kibontakozó görög drámát Karagunisz félidőbeli lecserélése teszi egyre izgalmasabbá. A középpályást Rehhagel nyíltan is kritizálta - szerinte nem tudta felvenni a játék ritmusát. (hálló, Ninisz végig a padon ült...)

A slusszpoén az egész kaotikus helyzetben azonban a kapus, Corvasz nyilatkozata: abban igaza van, hogy a csapat helyzetén a sok kritika nem javít, azonban  leszereplés fényében azt, hogy szerinte a puffogás helyett, élvezni kellene a VB minden egyes percét, kissé felháborítónak tartjuk.

Hirtelen felindulásból bennünk is felmerült a kérdés: haza menni nem kéne már?