Próbálunk higgadt fejjel gyorselemezni, valószínűleg eredménytelenül, buzog bennünk a buzuki hangja, és ha sikerült volna egy görög közösségből közvetíteni, akkor hatványozottan élvezhetőbb beszámolóval jelentkeznénk.

Balsors akit régen tép jellegű előzmények után lépett pályára az Ethniki, és nagyjából ott folytatta, ahol az eddigi szereplését abbahagyta. Éppen csak megszáradt a festék a zöld sasokon, mire a 16. percben Corvaszban felsejlett egy szürke mackóalsó rémképe, majd azon nyomban árnyékra is vetődött - gól. Hozz reánk víg esztendőt gondolta volt ekkor a bús görögmagyar lélek, fejben egymillió Mészöly Gézaként Kálmánként büdösúristeneztünk, nem tagadjuk, temettük a csapatot. Szidtuk egy kicsit Rehaklest, aki a jelek szerint rögeszmésen a régi gárdával próbálkozott, keverve, de az Ouzo-Metaxa faktor nem volt meggyőző.

A 32. perc kiállítása azonban új fordulatot adott a mérkőzésnek, így írná bármelyik sportújságíró is, mi sem vitatkozunk. Szerencse ide - szerencse oda (szerintünk megadható volt a piros, mert a mozdulat látványosan tapló volt, a színészkedést azonban mélyen elítéljük...) a Kalózhajó ezután a momentum után futott ki a tengerre isten igazából. (giccses képzavar off)

A görög válogatott elkezdett végre úgy játszani, hogy látszott, akár meg is szerezhetik a győzelmet (azért írjuk így, mert valljuk be az eddigi mérkőzéseken semmi jel nem mutatott erre...). Akárhogy is tíz ember ellen, de a játékosok elkezdtek hinni magukban, nyomás alatt tartották a nigériai kaput, majd a 44. percben megszületett az egyenlítő gól. Megpattant, leszarjuk, bement. Lapozzunk.

A második félidő úgy folytatódott, ahogy az első befejeződött, mondá a nagy mérkőzésösszefolgaló közhelyszótár, nagy görög nyomás, majd majdnem törvényszerű nigériai egyenlítés, végül a 71. percben egy előre megjósolt kapusbaki betett a szárnyaszegett sasoknak.

 A maradék 20 percben voltak még lehetőségek kihasználatlanul, mindez nem is annyira érdekes. A legfontosabb az, hogy a görög válogatott megszerezte az első győzelmét a VB-k történetében. Nem számít hogyan, a lényeg, hogy egy kőszikla (mit kőszikla, Tajgetosz) gördült le a játékosok hátáról.

Elégedettek továbbra sem lehetünk, mert a játék képe helyenként ismét borzasztó volt. Rehhagelt továbbra sem értjük, miért nem bízik a kevésbé rutinos és fiatalabb játékosokban. Ami viszont a pozitívum, hogy talán ez a győzelem visszaadta a csapat hitét, azt a hitet, amivel bármeddig el tud masírozni.

Amit a hátralevő mérkőzésen várunk: félelmet nem ismerő játékot, megalkuvás nélküli taktikus küzdelmet úgy, ahogy az észak-koreai csapat is megmutatta a brazilok ellen.

Ezek után már csak a telhetetlenség szólhat belőlünk: Reszkess Argentína.

Összefoglaló: