Ethniki a vb-n

Ha azt mondjuk, hogy a görög sajtó nem volt teljesen elégedett a tegnapelőtti játékkal, akkor finomak és nőiesek voltunk. Úgy tűnik, hogy megrepedezett a talapzat Rehakles szobra alatt.

A mai meccset elbuktuk a Nelson Mandela stadionban, nincs azon mit szépíteni. Hogy mi ennek az oka, nem tudjuk. Talán az istenek nem voltak velünk. Labdakosz merre jársz? Egy nem túl acélos Fél-Koreától kikapni, akkor sem szabadna így.
 
Csapatunk sajnos folytatta az 1994-es vébén elkezdett hagyományt, és most sem rúgott gólt. Az előző vébé szereplésünkön azonban mindjárt négyet kaptunk az argentínoktól. Azért megy a tradíció felrúgása is. Most csak két extra középkezdéshez jutottunk.

Játékosaink olyan enerváltan mozogtak, mintha csak egy laza lábtengózásra ugrottak volna le a strandra. Az álmatag, lassú gurigázás és a görög teknős tempójú futások láttán, még a legelkötelezettebb szurkereink is szívükhöz kaptak.

Komolytalan ellenfeleink közül először a Dél-Koreát küldjük el melegebb éghajlatra egyelőre írásban, aztán majd jól a pályán. (a mérkőzés előtt/alatt/után twitteres szájkarate a koreai blogon)

Biztos lesz zsiráf, törzsi tánc, vuvuzela szonett, Mandela meg dagadt fehéremberek meg minden egyéb trúváj. Majd meglátjuk. Nézzük mit hoz a megnyitó ünnepség a nagy foci VB bloggerunió közvetítésében.

Már bemutattuk, hogy a görög foci vallás, aztán azt is, hogy nem indul valami szerencsésen a válogatott dél-afrikai kalandja, láthattuk, hogy segítjük az elesetteket, mi jöhet még? Hitünk és eltökéltségünk nem ismer határokat.

Az egy dolog, hogy összezuhant a görög gazdaság ilyen-olyan okokból, és kénytelen-kelletlen Rehhagel helyett, egy másik német, Angela Merkel lett a legfontosabb személy a közéletünkben, hogy ne veszítsük el ingünk-gatyánk. (Jöttek volna megint a meztelen vörös és feketeakakos vázafestmények, örültetek volna mi?) Végül sírtunk Merkelnél, meg el is küldtük a jó francba, lett pénzünk, nem adósódtunk el. Azóta vigyáztuk a megmaradt drachmánkat eurónkat, hogy majd egy hosszabb sztrájk idején is fussa ouzóra.

Már csak kettőt kell aludni, mondja a közhelyszótár, és elkezdődik az, aminek el kell, így a görög válogatottnak is </képzavar>. Mondhatnánk, hogy most fog elválni a szar a májtól, vagy most ugrik a majom a vízbe, netalántán a pudling (copyright by Pumukli) próbája az evés, bárhogy is fogalmazzunk a lényeg egy - APU, lassan KEZDŐDIK! Ennek örömére elemzünk még egy kicsit a külföldi média segítségével egy sajnálatos esemény kapcsán.

Bár tudjuk nagyon jól, hogy Görögország többet érdemel, senki ne higgye, hogy valami sportdiplomáciai csűrés-csavarás eredményeképp eggyel több fő szállhatott fel a Kalózhajóra (2004 óta ez a görög válogatott egyik beceneve).

A 24. játékos nem is a fantasztikus közönségünk fennkölt megnevezése, akikről már szintén ejtettünk pár szót.

Azt gondoltuk, már elmondtunk minden lényegeset a görög futballhuligánokról, de mint kiderült figyelmen kívül hagytuk a szakrális vonulatot.

Ha a foci vallás, a stadion szentély, a játékosok (fél)istenek, a szurkolók pedig a hívek, akkor természetszerűleg papoknak is kell lenniük valamelyik tribünön. Vannak is, benn a sűrűjében.

Már csak pár nap, az asszonyok leporolják a leporolnivalót, a férfiak megpakolják a hűtőszekrényt, megvesztegetik az orvost, pár héten belül megduplázódik a válóperes keresetek száma stb. Újabb felvezetőnkben ennek örömére a görög válogatott prominens sztárjairól közlünk szaftosabb felvételeket.